…mégis eshet örökké…

Remény

Elérni a kék eget,
Átölelni a felleget.
Repülni madarakkal,
Táncolni a napsugárral.

Elhozni a nyarakat,
A gondtalan, szép napokat.
Nevetni tündérekkel,
Ébredni a jó reménnyel.

Szabadulni innen el
Egy tavaszi, friss reggelen.
Köszönés nélkül szökni,
Egy jobb világot keresni.

Mindenki különbözik,
A tél végleg elköltözik.
Szivárvány sem kétszínű,
Hol az élet örökké hű.

Kisvárda, 2002. június 18. /kedd/

Vers találomra
  • Ónos eső

    Hiába vársz, nem jövök el úgysem, Miért félsz, magadra hagylak bennem.

  • Az utolsó fohász

    Ez lesz a vég, a véremmel fogadom, És mire az égről a csillagok lehullnak, Ígérem magamnak, hogy megváltozom, A régi énből csak egy tetemet találnak. Kisvárda, 2005. július 11. /hétfő/

  • A híd két világ között

    Elhagyott minden ihlet és gondolat, A magány zárta a súlyos ajtókat. Mintha köd lenne a beteg elmémben, Csalódtam én az isteni tervekben.

  • Végső percek

    Most már semmit nem érzek, Elmehetek innen végleg. A búcsú nem lesz hosszú, Egy gyors éjszaka a tanú.

  • Amandina

    A mantra Ördöghold, ördöghold, Ragyogjál fényesen. Ördöghold, ördöghold, Ragadd el kedvesem.