Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.
Budapest, 2016. január 1.
Krisztinek II.
A szombatokat mindig apai nagyszüleimnél töltöttem. A hálószoba ablaka előtt volt egy óriási, gyönyörű, illatos tulipánfa. A fa mellett, közvetlenül a kerítésnél pedig egy kőkereszt, rajta a megfeszített Jézus szobra. Nagyapám engedélyezte a városnak, hogy a kertjében feszületet állítsanak. Cselekedetüknek értelme egy nincstelen számára, és számomra volt különösen.
Vörösbor az ősi mámor asztalán,
Görögök szűrték az idők hajnalán,
Józanságunk az éjszaka oltárán,
Áthajózunk a vágyak óceánján.
Budapest, 2012. március 29.