Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.
Budapest, 2016. január 1.
A téli hónapok egyik utolsó éjszakáján találkoznak. Külváros, szürkület, panziónak álcázott légyott hely. Sötét sál, vörös rúzs, festett körmök, combfix, tűsarkú csizma, Dolce & Gabbana The One az egyik oldalon, Mavrodafne és gondosan megválogatott címletű bankjegyek a másikon. Kellékei egy olyan színpadnak, amelyen sohasem születnek világraszóló előadások. Minden előre megbeszélve, most éppen egy asztalnál ülnek, és nagy kortyokban fogyasztják a finom mazsolabort, közben a kékes dohányfüst öleli őket, majd simítva tovaszáll a szolid, pirosló fénnyel borított hálószobába.