A múltból
Egy világgal odébb, éjszaka minden szépnek történt. Bár kénytelen voltam elhinni, hogy eddig se volt, eztán se lesz. Aztán érkezett az Álomfestő, aki mélyre simult. Vágyat ölelt. Létérzékenyként a múlt sebei nem gyógyulnak. A Holdra vágyó holtak már mind itt hagytak. Én pedig… Mutattam. Nem láttad. Feladtam. Életjelet nem adok. Te, reménytelenül boldogtalan. Miért nem vigyáztál jobban a szívedre?