Hiába vársz, nem jövök el úgysem,
Miért félsz, magadra hagylak bennem.
Haldokló hold mellett izgága nap,
Gyilkosát keresem holnapomnak.
A rózsákat is véred áztatja,
Csillagporból szőtt a selyemágya.
Magány, ha nem vagy fontos senkinek?
Badarság szüli balga beszéded.
Ha boldog lehet tőlem valaki,
Miért nem tudom magam élvezni?
Mitől én a helyedben rettegnék,
Ha meglátod, hát te miért nem félsz?
Pedig hidd el, alszunk mindannyian,
Egymást álmodjuk rémálmainkban.
Kisvárda, 2004. december 18. /szombat/