Fekete szivárvány

(2008-2017)
Befogadva a sötétség. Nem szükséges rossz immár, hanem szükségesség. Idegen ágyakban, idegen karokban. Sehol sincs már az otthon. A szerelem elérhetetlen.

Akiket a bánat visz el

Megjelent: 2017.12.17. | Írta: Őszfalvy László

Halványsárga képek örökös hullámzása,
Elfáradt, beteg testünk tompa puffanása.
Vészjóslón bólogató komor lombkoronák,
Az ajtónk rég nem nyitható, a zár elrozsdált.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: idegen, rossz emlék, fájdalom, menekülés, budapest, halál, elidegenedés, sötétség, réka, egyedüllét, melankólia, komor, bánat

Én majd vigyázok rád

Megjelent: 2017.12.17. | Írta: Őszfalvy László

Látom hát, te vagy a legmagányosabb a világon,
Hajtsd most ide kicsi fejedet szépséges gyermekem.
Sírj csak, én leszek az, aki igazán figyel rád is,
Hunyd be a szemedet, mialatt fogod a kezemet.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: fájdalom, menekülés, budapest, réka, egyedüllét, melankólia, idegen, rossz emlék

Nagy szemű gyerekek

Megjelent: 2017.12.17. | Írta: Őszfalvy László

Hintázok, hintázok,
Egyszer csak, tudod mit látok?
Fel az égbe, lebegve felszállok.
Oly messzire jutok, bár egy helyben állok.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: utazás, látomás, talány, budapest

Amandina

Megjelent: 2017.12.17. | Írta: Őszfalvy László

A mantra

Ördöghold, ördöghold,
Ragyogjál fényesen.
Ördöghold, ördöghold,
Ragadd el kedvesem.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: kisvárda, fantázia, talány, komor

Jókívánság Nikinek

Megjelent: 2017.12.17. | Írta: Őszfalvy László

Minden lépted puha legyen ma az Álomföldeken,
Arcod felhőkbe fúrva mosolygós,

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: budapest, bűn, niki, tündérvirágszál

Szép

Megjelent: 2017.12.09. | Írta: Őszfalvy László

Hűha, most látom csak, hogy milyen fenségesen gyönyörű ez az este.
Az istenek ujjai ismét pompázatos szépséget karcoltak a kifeszült pillanatokra.
S pazar bájjal mosolyog az álomszép káprázat.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: doboz, éjszaka, remény, vágy, budapest, izzás, alexandra

A rózsák völgyében

Megjelent: 2017.12.02. | Írta: Őszfalvy László

Hódolat Lettinek

Gyönyörű rózsák kertjében vagyok,
a legszebbet szakítanám Önnek, örömére, de kezeimet
összekötözi,
megfordulok nehezen, háttal próbálom keresni, hogy Önnek adjam,
de karjaimat hirtelen éles pengével levágja.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: bűn, letti, nicole, titokzatos lány, magány, remény, vágy, budapest

Keservers

Megjelent: 2017.11.25. | Írta: Őszfalvy László

Egy halott csillag ártón nyugszik tenyeremben,
Hajamban rejtőzve csattognak a vasfogak,
Te már akkor tudtad, mikor én még nem voltam,
Miket hallasz majd tőlem, és hogyan érezlek.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: komor, idegen, kitaszítva, beletörődés, budapest, halál, magány, melankólia

Lassú halál

Megjelent: 2017.11.18. | Írta: Őszfalvy László

Félek. Egyedül vagyok.
Gyengén.
Remegve, üresen.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: csalódottság, keserűség, elvágyódás, idegen, élet, kitaszítva, budapest

Bogarak a fűszálak alatt

Megjelent: 2017.11.18. | Írta: Őszfalvy László

Apró, színes bogarak cipelitek-e még
Gyönge hátatokon az élet könnyűségét?
Ott, a fehérre meszelt garázs fala mellett
Ígéritek-e még a régi kút tövében,
Kék szemű gyermeknek, aki mindig mosolygós,
Hogy valóság lesz egyszer a tarka álmokból?

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: csalódottság, idegen, élet, kitaszítva, kérés, emlék, budapest, gyermekkor, tulipánfa, szombat

Vers találomra

Vég nélküli
Csók a testedre, ha netán fáznál, Csók a lelkedre, ha mégis vágynál. Csók szemedre, ha bántja valami, Csók a szádra, nem kell kimondani.
Akiket a bánat visz el
Halványsárga képek örökös hullámzása, Elfáradt, beteg testünk tompa puffanása. Vészjóslón bólogató komor lombkoronák, Az ajtónk rég nem nyitható, a zár elrozsdált.
A Sötét Szoba titkai
Nincsen neked kulcsod hozzá, nem is lesz soha, Arcodban kialszik az értelem lángja. Mikor nem látja senki, halkan belopózok, Beborult elmémmel az űrbe utazok.
Álmodók
Az éjsötét sminkje mögött Ezernyi titka rejtőzött. Rabul ejtett, és feltárta, Az ajtót kettőnkre zárta.
Vízesés
Rettentő a fény, sötét az ember, Törött testével a porban hever, Ezernyi ocsmány sebből vérzik ő, Kiátkozva is a mennybe kerül,