Hogyan lehet ekkora sötétség? Lapul valami a lelkem mélyén. Gonosz vigyor van az égett arcán, Angyali szárnyak megroppant hátán.

Nem, ő nem szökik már utánam, Nem, ő nem fürdik már magányban.

Erdei Vándor, légy az anyám! Ki szeret engem úgy, igazán. Ki megért akkor, ha vétkezek, Ő segít rajtam, ha rossz útra tévedek.

Elhagyom a fényt, mert kiválasztottak, hogy A legsötétebb éjszakán átutazzak. Fejem felett telihold, éji madarak, Vállamra a sárga falevelek hullnak. Megyek, amerre a szívem visz el tovább, De tudom, téged nem talállak soha már.

Úgy kérlelte őt újra és újra, Ujját a ravaszon ne mozdítsa. Állt az idő, füstbe borult minden, Megfestette hát tucatnyi képen.