Apró, színes bogarak cipelitek-e még
Gyönge hátatokon az élet könnyűségét?
Ott, a fehérre meszelt garázs fala mellett
Ígéritek-e még a régi kút tövében,
Kék szemű gyermeknek, aki mindig mosolygós,
Hogy valóság lesz egyszer a tarka álmokból?
A hatalmas meggyfa alatt rejtőzik-e még
Elszürkült fűszálak sűrű, nyirkos tövében
Meseszép, meleg csókú jövő lágy reménye?
Szörnyek laknak a pince fekete gyomrában,
Hová kis ember nem merészkedik sohasem!
Ugye, nem léptetek azóta sem felszínre?
Égen járó madarak, ti ott, magasabban,
Mint ameddig az óriási fenyő felér!
Fentről mosolygó kis porszemet láttok-e még?
Nő-e még a hátsókertben a finom zöldség,
És a ribizlibokor, a mézédes körte,
Az áttetsző, zölden ringó, fanyar köszméte?
Hull-e még sárga festék a garázsajtóról,
Amikor nagy titokban labda csattan rajta,
Hordja-e szél huncutul, csavart darabokban?
Mindig jókedvű nagyapám öreg kertjébe
Száll-e még a raguleves finom illata,
Ott sül-e még a világ legjobb sült krumplija?
Csörög-e még kanál a régi tányérokban
Kiadós ebédek után jön-e az álom,
Kis testet óv-e még régi szagú takaró?
Énekel-e koldus a tulipánfa mellett,
A feszület előtt térden szombat délután,
Mikor egy kisfiú fáradtan aludna már?
Az utolsó kép, mit lát egy jóságos mosoly,
Virágos köntösében békés nagymama néz,
Piros fotelben ülve halkítja a tévét?
Titokzatos kis házi manó, sosem látott,
Mondd, még,
Hozol-e Sport szeletet horgolt terítőre,
Egy kék szemű kisfiú álmos örömére?
Ó, az épülő világ hideg, fekete tornyai
miért takarják előlem már a szombat délutánok
gyümölcsszagú, napfényes forgását?
Mélyfekete árnyai miért ölik el bennem a reményt mind
és miért szorítják a gyönyörűt vissza, vissza
az időn túlra, az emlékek közé?
Én nem kértem ezt, és nem kell nekem, én a gyerekkort akarom
és gyerekké lenni, és gyermek maradni,
és a lehűlő délutánon ezer élménnyel bennem
az újak után szaladni.
Még egyszer oda visszamenni, még egyszer és örökre.
Apró, kis színes bogarak cipelitek-e még
gyönge hátatokon az élet könnyűségét?
Ott, a fehérre meszelt garázs fala mögött?
Ígértek-e még játékot, vidámságot a gyerekeknek,
ha felnőnek?
Örömben fürdik-e még a Bessenyei utca,
ahol ráncos kezek édes házi szörpöt nyújtottak felém?
Apró, kis színes bogarak
Kérlek, ne hazudjatok a gyerekeknek
soha többet…
Budapest, 2013. május 5.