…mégis eshet örökké…

kati

Csak a palackban, csak az éjszakában

Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.

Budapest, 2016. január 1.

Zarándokutam

Katinak

Örömmel fogadtam, hogy ismét hallhattam felőled. Remélem, kellemesen telnek napjaid, ott, a messzi Balatonnál. Bár tudom, a hosszas egyedüllét megmérgez minden jót, de ennek ellenére kívánom Neked, hogy legyen minden napod felhőtlen, és tudj csak a jóra, szépre összpontosítani.

Vers találomra
  • Nekem az kell

    Nekem az kell, aki éjszaka egyedül van, Ki szomorúan kóborol a zivatarban. Ki sárga ablakok alatt honvágyat érez, A keblére fekteti a meghalt terveket.

  • Ravatal nélkül

    Temetni volt ma kedvem, nem szeretni, Jó mély gödröt ástam, a neve Senki. A Feledés Tavába öltem bele, Ahonnan én másztam ki oly sietve.

  • A Rossz Szellemek Hírvivői

    Kétezer év nem volt elég, Minden olyan maradt, mint rég. Csak dől a mocsok mindenből, Ki kell lépnem az egészből.

  • Az én bánatom

    Az én bánatom olyan, mint a tenger, Ellepi a partot, de egy nap útra kel, Helyet ad az örömnek és a fénynek, Az összes badar, tejszínhabos mesének.

  • A romolhatatlan

    Ha bántani akarsz, akkor mást szeretsz. Ha kedvemben járni, akkor eltemetsz. Miért jössz a közelembe, ha az fáj? Tárd ki szárnyaid, repülj el innen már!