Legyőztek a saját fegyveremmel, Végeztek tehetetlen testemmel. De csak gonosz álmokat találtak, Mikor a lelkembe belemásztak. Későre jár, lassan sötétedik, A csillagom az égen feltűnik. Alig látható, igen homályos, Léte rejtett, titkos és magányos. Az ásító szakadék olyan mély, Nem találom meg soha a végét.
A dohányfüstbe öltözött éjszakákon át Vártam hívására, mint a vénséges halál, Kinek egyetlen vigaszt a temetőkert nyújt. Tudja, hogy nincs visszaút, mert előtte a múlt.
Az oldal tartalmát és a szabadon letölthető anyagokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi. Előzetes engedély nélkül nem terjeszthető sem nyomtatott, sem digitális formában. Sem részben, sem egészben.
Teljes szöveg.
Ezen sorok a kisvárdai, budapesti, debreceni, tatabányai és a végtelen éjszakában születtek.
Színes álmokat!
Estvilág.hu, készült Őszfalvy László által, aki minden jogot fenntart magának.