Látom hát, te vagy a legmagányosabb a világon,
Hajtsd most ide kicsi fejedet szépséges gyermekem.
Sírj csak, én leszek az, aki igazán figyel rád is,
Hunyd be a szemedet, mialatt fogod a kezemet.
Mindent értek szavak nélkül, ha nem bírod mondani,
Lebegjünk mi ketten az űrben, nem muszáj beszélned.
Minden könnycsepped a jó tisztulást hozza magával,
Érzem, hogy komoly dolog történt meg, szipogj csak kedves.
Ha újra te vagy a legmagányosabb a világon,
Gondolj csak majd magad mellé, lenned nem kell egyedül.
Őrzöm az összes bús titkod, mintha sajátom volna,
Nincs idő, addig maradok, míg bánatod elenyhül.
Ne félj, nem kell egymagad lenned a sötét szobádban,
Én mindig ott vagyok veled, ha nevemen szólítasz.
Szívemből békét dúdolva a hajadat simítom,
Akkor érted létezem, bármikor magadhoz hívhatsz.
Örökké te vagy a legmagányosabb a világon,
Végérvényesen vagyok elhagyatott együtt, veled.
Mert hasonlót csak hasonló érthet meg úgy igazán,
Így a legmélyebbről köszönöm, hogy segítesz nekem.
Mindig.
Budapest, 2017. október 6.