…mégis eshet örökké…

Arcod a tükröm

Ha magamra vagyok kíváncsi, rád nézek,
Ha élni akarok, tebenned létezek.
Ketten vagyunk örökké egyek, szeretlek,
Fogd meg a kezem, adjunk enni lelkünknek.

Öltöztetem a napom, mit kapok tőled,
Tiszta szívvel született, mit adok neked.
Minden percben csak te jársz az én fejemben,
Soha nem lennék valaki más helyében.

Kisvárda, 2005. július 4. /hétfő/

Vers találomra
  • Keserű csapás

    Hányinger környékez, magamra gondolok, Köd lep el végleg, fejemre csuklyát húzok. Leszegett tekintetem csak álca csupán, Nem voltál más, mindössze tiszta hazugság.

  • November

    Már egymáshoz bújnak az üres üvegek, Egyedül vagyok, részeg imát rebegek. Alszik a város, halovány fény idebent, A kocsmáros lány leborulva szendereg.

  • Siralom

    Ha találkozok vele, Én mindig megbántom. A belső nyers erőmet Régen nem találom.

  • Színezüst vér

    Nekem zenélnek a lombok, a fák, Lelkemből nő tízezer szivárvány. Az éjszaka engem hív nap mint nap, Léptemre szállnak színes madarak.

  • Keservers

    Egy halott csillag ártón nyugszik tenyeremben, Hajamban rejtőzve csattognak a vasfogak, Te már akkor tudtad, mikor én még nem voltam, Miket hallasz majd tőlem, és hogyan érezlek.