Ha találkozok vele,
Én mindig megbántom.
A belső nyers erőmet
Régen nem találom.
Mikor miattam nincs itt,
Csakis őt keresem.
Ősrégi melódiák
Játszanak el velem.
A reggeli bántó fényt
Elűzi az éji.
A holdfény a lelkemet
Élettel telíti.
Nincs számomra több esély
Elérni az eget.
Ha egyszer rá gondolok,
A napom tönkremegy.
Most szakadékba nézek,
Engem ő megismer.
Ha lehullik egy csillag,
Mindig új erőt nyer.
Megölhetném én magam
Újra, újra, újra.
De egy új élet vajon
Itt jobbat hozhatna?
A gyertya sárga fénye
Már kialudni kész.
Talán most már nem fogom
Túlélni az estét.
Az erdőnek legmélyén
Egyedül otthagytam.
De nélküle az úton
Én halálra fagytam.
Kisvárda, 2002. augusztus 6. /kedd/