…mégis eshet örökké…

Vak unikornis

Én alkut kötnék a Gonosszal,
Átadnám lelkem, akár azonnal.
Csak egy évet kérnék cserébe,
Nem lenne embernek menedéke.

Isten, se Ördög ne keressen,
Ott lapulnék én mindig tebenned.
Belopóznék hozzád éjfélkor,
Hallhatnád, a halál neked dalol.

Lerombolnám a templomodat,
Meggyaláznám a szép sírjaidat,
Elégetném a vagyonodat,
És neked adnám a rémálmomat.

Ha a mese végleg véget ér,
Az őrület neked újat ígér.
És ha eljön majd az az idő,
Az életfa úgyis újra kinő.

Kisvárda, 2003. július 16. /szerda/

Vers találomra
  • Támassz fel

    Itt állok most sárban, előtted, Remélem, hogy így is megértesz. Repülni, repülni, repülni, Az idő tengerét átúszni.

  • Sötéten

    Utolsó erőmmel vonszolom testemet, Magam után húzom kiszáradt lelkemet. Az izzó nap ott fent fejem felett lebeg, Mint egy ősi átok, elkísér engemet.

  • Titkok őrzője

    Leharapják az etető kezet, Eltitkolják a közeli véget. Elvesznek tőlünk színes fényeket, Azt akarják, álmodjunk rémeket. Istent készítünk hát önmagunknak, Szerényt, megbocsátót, láthatatlant. Nem érzünk már fekete félelmet, Visszakaptuk a fakult fényeket.

  • Lelki szeretők

    Olyan a kéz, mint a kalitka, Melynek mindig nyitva ajtaja. Ha útra kel a fülemüle, Ő úgyis visszatér estére.

  • Végső percek

    Most már semmit nem érzek, Elmehetek innen végleg. A búcsú nem lesz hosszú, Egy gyors éjszaka a tanú.