…mégis eshet örökké…

éva

Csak a palackban, csak az éjszakában

Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.

Budapest, 2016. január 1.

Vers találomra
  • Én majd vigyázok rád

    Látom hát, te vagy a legmagányosabb a világon, Hajtsd most ide kicsi fejedet szépséges gyermekem. Sírj csak, én leszek az, aki igazán figyel rád is, Hunyd be a szemedet, mialatt fogod a kezemet.

  • Az utolsó fohász

    Ez lesz a vég, a véremmel fogadom, És mire az égről a csillagok lehullnak, Ígérem magamnak, hogy megváltozom, A régi énből csak egy tetemet találnak. Kisvárda, 2005. július 11. /hétfő/

  • Vérbő áramlat

    Most ajándékot hoznak, de én nem kértem, Távoli ismeretlenbe vágyik lelkem. Megpihennék búskomor fák árnya alatt, Haldokló csillagok bújtatnák arcomat.

  • Téli napsütés

    Silány, megfagyott érzékszervek. Tompa, kiélt aggyal kereslek. Önkontroll nélküli imával, A legkegyetlenebb halállal.

  • A tükör mögött

    Néha elfog a félelem, Pont, ami után vétkezem. Kezem imához készítem, De nem figyel rám senki sem.