Légy üdvözölve, Utazó!

Ez a világ egy ösztönös látomásból született, és az örökké szárnyaló fantázia járja át. A végtelen éjszaka honol itt, tiszta levegője simogató. Örök köd ül a horizonton. Hűvös szél csípi az arcunkat, vaskos kabátokat hordunk, napfény sohasem melegíti szívünket. Éji madarak szelik a fekete egeket baljós átkokat hordozva szárnyaikon. Szétfoszlott szerelmek szorítják lelkünket, és a Hold az egyetlen, ami vigyáz ránk, láthatatlan csatornákon keresztül életet önt belénk. A fénytelen csillagok alatt kóborlunk, fáradhatatlanul rójuk a szürke köves utcákat. A vágyak űznek zarándokutakra, ahogy fejünkre borul a sötétség. Kopott házak és régi tornyok árnyékában megállunk kis időre, hogy üres tekintetünk feltöltődjön. Majd újra elindulunk az ódon épületek labirintusában zaj nélkül, társ nélkül. Üres parkokban és magányos padokon pihenünk meg, majd tovább keressük az elmúlt pillantok édes emlékét.

Otthonunkban az asztalunkon a gyertyák túl gyorsan égnek, és elrohan mellettünk az idő, megfojtva minden lehetőséget, esélyt sem adva arra, hogy szembenézzünk velük. Elalvás előtt kétszer is kitekintünk az ablakon, hogy nem áll-e valaki az ajtóban. Szépen, lassan, észrevétlenül elkezdtek deresedni az álmaink, és mindennap rettegünk attól, hogy előbb halnak majd el, mint a testünk.

Így élünk mi itt, Opálvárosban, ez a világ egy ösztönös látomásból született… és ott is válik majd semmivé.

Versek

Találkoztam az ördöggel
(2001-2003)
Versek, első kézirat.
A legelső alkalom, amikor megtapasztaltam a sugallatot. Az ihlet gyönyörű érintését. Liliom, majd az emléke szorosan fonta át szívemet.

Lélekvándor
(2003-2007)
Versek, második kézirat.
Szüntelen vándorlás, Liliom is elköltözött. Új szerelem, belső gyógyulás. Új városok, új arcok. Régi álmok.

Pokolkelte
(2007-2008)
Versek, harmadik kézirat.
Démonok térnek vissza, elkezdik felfalni a szerelmet. Új vágyak születnek, új utakra hívogatnak. Kódolva a vég.

Fekete szivárvány
(2008-2017)
Versek, negyedik kézirat.
Befogadva a sötétség. Nem szükséges rossz immár, hanem szükségesség. Idegen ágyakban, idegen karokban. Sehol sincs már az otthon. A szerelem elérhetetlen.

Tündérviola és az Árnykirály
(2018- )
Versek, ötödik, éppen születő kézirat.
Nem fogadom el a valóságot, mondtam. Ennek nem lesz jó vége, mondták. Esthonból Monokrómba hosszú az út, örökké álmos lettem. Hollórajz feszült…

Prózák

Köd és ború
(2005-2018)
Az oldalon található prózákból készült első kézirat.
Éjféli levelek, palackposták, belső világ, külvilág, a múltból, gyermekkor, vízió.