…mégis eshet örökké…

Nagy szemű gyerekek

Hintázok, hintázok,
Egyszer csak, tudod mit látok?
Fel az égbe, lebegve felszállok.
Oly messzire jutok, bár egy helyben állok.

Kint játszok, kint játszok,
Egy kis pontban szaladgálok.
Folyton a túlvilágba ugrálok.
Ha nem ugrálnék, hirtelen meghalnátok.

Álmodok, álmodok,
A falvédőre tapadok.
Egy kicsiny sárga pötty, fent ragyogok.
Még időben a halál torkára állok.

Repülök, repülök,
Az űrben: látszom, eltűnök.
Hol vagyok, tudod-e, most hol vagyok,
Ha hozzád a múltamba visszafordulok?

Hintázok, hintázok,
Egyszer csak, tudod mit látok?
A jövőmből magamra kiáltok:
Ne félj, az üveggolyóra visszajárok!

Budapest, 2017. szeptember 3.

Vers találomra
  • Az egyetlen emberhez, aki engem akart

    Gyűlölöm a reggeli napfényt, Elűzte tőlem kedvesem szívét. Próbáltam, nem tudlak feledni, Olyan jó volt tebenned megbújni.

  • Vágy

    Szétáramló életemet Összefogtad a kezedben. Szerelmesen kented vele testedet; Álltam és néztem remegő lényedet.

  • Az éjszaka lánya feketében jár

    A sötét látomás becézi kedvesét, Még ma is gyászolja élete szerelmét. Leszegett fejjel az úttalan utakon, Otthagyta jelét a legöregebb fákon.

  • Halott múzsa

    Az idegen börtöne egy újabb világnak, Odaadna mindent a vigyorgó halálnak. Elölről lehet kezdeni az összes imát, Vagy tövestől kitépni az édenkert fáját.

  • Zöld madár

    Ha az élet véges, hová repülünk? A korlátainkat át nem törhetjük. Vigyázva érintsük meg a tegnapot, Hogy ne kapjunk egy újabb tüzes pofont!