Az est birodalmában testemet vonzza már az ágy, de szívem még maradna az asztalnál. Csak még egy sor, csak még egy levél, holnapi válaszoddal emeld ki belőlem a kétségeket. Adj nekem erőt, és én világra csókollak, kedvesem. Szeress, és Tiéd lesz a legnagyobb hatalom. Addig is, szótalan szépségek kísérjék minden léptedet a halk szavú álmok földjén…
Olyan ez, mint amikor reggelente elmegyek a nagy vaskapu előtt. Szeretek arra fordulni, betekinteni, mert ott, messzebb, gyönyörű az egyik fal, és feltölt szépséggel. Kimondottan esztétikusan borítja a borostyán, s titkon azt képzelem, csak én ismerem ezt, csak enyém ez a látvány, senki másé. Soha nem álltam még meg ott, nem jártam bent soha, csak egy pillanatra élvezem mindig, amikor elsietek előtte. Így szép nekem.
Alexandrának
Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.
Lubmilának I.
Igen, megéri, és jól varázsolni csak egy igazi tündér tud ám.
S benne, akit ama kegy ért, hogy egyszer megérintette a varázs, egy gondolat születik. Amely szárnyra kel, kiszökik az ablakon, titkon suhan át a csendes udvaron, föld alatt, föld felett utazik. Át a kihalt metrón, az alvó buszokon, rejtőzve a sápadt fények mögött, kanyarogva-keringve az autók között az utcákon.
Egy mezítlábas királylánynak IV.
Nem volt csókok édes íze számban. A játék ismét véget ért…
Álmomban szívzörej gyötört. Nagyon fájt, elindultam hát. Ebben a városban évek óta járok éjszakánként, jól ismerem az Álomföldek ezen részét. A kis utcába ösztönösen, de először fordulok be. Itt lakik a Szívgyógyász. Ide is egyedül jövök… Nem ismerem, tudom őt. Csöndes kert, nyugalmas ház, tiszta, de zsúfolt szoba. Aztán beszélget velem. A szemembe tapad, nem mozog a szája. Az enyém is merev. De mindent elmondok neki, s ő bölcsen mindig úgy tereli a beszélgetést, hogy a lehető legőszintébb legyek. Vonzó számomra a kortalan, mozdulatlan alak, aki a maga tökéletességében irányít engem. Tudom, hamarosan javítani fog. Sok jót hallottam már róla, amikor álmodtam. Engedek neki…
Egy mezítlábas királylánynak III.
Egyre hamarabb sötétedik…
Vasárnap este, már csak ő van az irodában, már csak ő dolgozik. Dolgozik, reggeltől. Itt jobb lenni. Amíg rá nem telepszik az elvágyódás. Arca előtt négy monitor, számtalan megnyitott fül és dokumentum, ő a tulajdonos, mégis, szeme a rengetegben elveszett…