Üzenetek Dorkának
Budapest egyre rondább, Szolnok felé szépül az ország.
*
Lélegzetelállítóan gyönyörű.
*
Minden ott van benned, amit kívánni lehet.
*
Nem olyan szép az ág, mint a vonat ablakából, hiszen nem vagy itt.
*
Látni egy olyan fenséges csodát, ami Te vagy. Téged nézni a legjobb dolog, ami történhet velem, és nem is kívánok mást látni a világból, mint a Te gyönyörű arcodat, kecses alakodat, finom mozdulataidat.
Muszáj bókolnom Neked, belülről jön, kitörni vágyik. Nagyon jólesik, ha mondhatom. Tényleg nagyon vonzó vagy számomra, régen nem váltott már ki belőlem senki ilyen hatást, mint Te. Értelmet adsz a perceknek, és Isten ajándéka, hogy megismerhettelek. És nagyon-nagyon hiányzol. Megvan a szó, mindig a csöndbe döbbenek, ha mellettem vagy, és látom szépségedet.
*
Találok Rád szavakat, Te vagy az én Csodám.
*
Kívánom a lelkedet.
*
Boldognak akarom minden pillanatodat, s hogy lelked mosolya megszülessen gyönyörű arcodon, szíved ragyogása pedig varázslatos tekintetedből tündököljön.
*
Bármekkora lesz is a szíved, át tudom majd ölelni.
*
Mellettem mindig borzongj az édes gyönyörtől, és fürödj a kéjben.
*
Veled csak a jó dolgok járnak.
*
A csókod puha vágyként fonja át mindenem, hogy ne fázzak.
Budapest, 2014. április 11.
///
Benső patak vagy. Mi nyugalmas mosolyt hordoz bennem. Szelíd hullámzással mosod ki belőlem a napok rosszát. A legjobb gondolatom vagy.
*
Néha csak nézlek, és arra gondolok, hogy fogalmad sincs, mire vagy képes.
*
Hiányzol,
Mint mélységnek a fény.
Olyan vagy,
Akár testnek a lét.
Budapest 2014. április 16.
///
Hm, mondjuk, fekszem az ágyban, félhomály van, hallgatom a víz csobogását. Várlak. Karom kinyújtva, még üresen, ide várlak. Aztán belépsz, üdén, illatosan. Néhány tincsed még nedves, a tekintetedet keresem. Végignézek rajtad, és megelégedettséggel, gyönyörrel tölt el a látványod. Te visszanézel rám és hamar a vállamra hajtod a fejed. Én átölellek, Te átölelsz, szorítalak és szorítasz, vonzó vagy és vonzó vagyok. A sötétben ajkaink ösztönösen egymásra találnak, és mézédes csókkal szívünkben alszunk el.
*
Ha elalszom, majd azt kívánom,
Hulljon reám édes álom,
Ha felkelek, hát arra vágyom,
Sújtson le rám,
S újra fájjon.
Budapest, 2014. április 23.
///
Egy alvó, hideg városban messziről jött érzés ég át szobám parázsló ablakán, s én szívem kitárva küldöm Hozzád féltő gondolatba álmodott mozdulatom: hajad finoman fonva, lassan fel nyakadon, végig állad szép vonalán, szavak nélkül, csöndbedöbbenten, csókkal ölelvén, reményben.
Budapest, 2014. november 29.