Az este még mindig vonzó és gyönyörű,
A fekete világ örökké szép színű.
Elhagyott engem az Éjszaka Bús Lánya,
Enyém lett így a Nap összes mesés bája.
Ha hattyúvá változol, megyünk a tóhoz,
Ha úrnő maradsz, megágyazunk a trónhoz.
Ha fülemüle leszel, otthonunk erdő,
Akármi is vagy, a szerelmünk az első.
Mélyen tebeléd nézek, és látok mindent,
Gyémántkeretbe festett gyönyörű képet.
Márványoszlopot, és társait, még százat,
Látom a belsődben váramat, a várad.
Ám van benne szépség, egyszerű is bőven,
A szerelmes szavak bevésve egy kőbe.
A gyertyatartók vasból, napból és holdból,
Megmentett gerle a pintyek haragjától.
Az aranyhaltól is téged kívánnálak,
Szivárvány tövében téged kutatnálak.
A dzsinntől kérném, hogy vihar ne rettentsen,
Keresnék ambróziát, étkünk az legyen.
Érted hát új ösvényeket taposok ki,
Az utamról most nem téríthet el senki.
Ariadné hajadból szőtte fonalát,
A labirintusból én elérek hozzád.
Kisvárda, 2005. április 18. /hétfő/