Ahol most vagyok, az kénköves pokol,
Amit tesztek, fáj kibírhatatlanul.
Közben csodálkoztok őrületemen,
Könnyeket nem hullatok jókedvemben!
Kiterjedt ez már az egész lényemre,
Lelkemre, testemre és életemre.
Így, akarom a szellemi ereklyét,
Fejetekre szórni a gyűlöletét.
Én leszek majd a te Antikrisztusod,
Az egyetlen, kinek hangját meghallod.
Tisztább legyél, mint amilyen én vagyok,
Ez a világ nem a miénk, láthatod.
Csak azt nem tudhatom, értem mikor jössz,
De ha itt vagy, félelmem talán elűz.
Nagyon gyorsan kell majd előlem futnod,
Hogy mindennap én lehessek a célod.
Ne mondd soha, hogy embert barátjáról,
Ha látod, lelket kérek Beliáltól,
Mert emberré csak másik ember tehet,
Így mindegy, honnan, csak kapj szeretetet.
Kisvárda, 2004. augusztus 6. /péntek/