Olyan ez, mint amikor reggelente elmegyek a nagy vaskapu előtt. Szeretek arra fordulni, betekinteni, mert ott, messzebb, gyönyörű az egyik fal, és feltölt szépséggel. Kimondottan esztétikusan borítja a borostyán, s titkon azt képzelem, csak én ismerem ezt, csak enyém ez a látvány, senki másé. Soha nem álltam még meg ott, nem jártam bent soha, csak egy pillanatra élvezem mindig, amikor elsietek előtte. Így szép nekem.
Soraid is hasonló szépségeket rejtenek, persze másként, s persze itt most megálltam, mert muszáj köszönetet mondanom a hangulatért, a színes pillanatokért. Megyek is tovább.
Sok-sok mosolyt kívánok holnap reggelre.
Budapest, 2016. november 16.