Van olyan hiba, mit nem szabad elkövetni,
Nem lehet keserű könnyeit meginni.
Nem lehet hagyni, hogy bármi erősebb legyen,
A kiszabott útról végleg eltérítsen.
Bármi jöhet utána, nem lehet olyan szép,
Mint egy be nem teljesült, ősrégi emlék.
Nem veheti fel vele semmi sem a versenyt,
Sínylődni fog tőle a tested, a lelked.
Kőkeményen le kell ott mindenre sújtani,
A gátlásokat apró darabra zúzni,
Büszkén, emelt fővel nézni bele a napba,
Hogy kialudjon fénye, azt ő sem hagyja.
Van olyan hiba, melyért életemet adnám,
Csak azt az esélyt még egyszer visszakapnám.
Sőt, ha a szívem végleg meghasad is belé,
A testemet senki nem temeti mellé…
Kisvárda, 2007. július 13. /péntek/