Mikor meghal neki valakije,
Kötelező a mély szomorúság.
Ha eljön karácsonynak ideje,
Osztogatja műanyag mosolyát.
Nincs egy gondolat sem a fejében,
Ízület sajog koszos térdében.
Nyitná száját, de előbb tévét néz,
Ha vége a műsornak, hát beszél.
A ruháit is másról választja,
Hasonulás a jó ízlés ára.
Megeszi azt, mit más tányérján lát,
Zenének nevezi gépek zaját.
Teli szájjal röhög, ha olyat lát,
Ki értékeket önmagába zár.
Roppant vicces, mutogatja másnak,
Azt, ki nem rabja a sivárságnak.
Mert sivár bennetek minden, minden.
Így most fogjátok a mérget szépen.
Egyetlen pici korty és vége, kész.
Bégető nyájnak nem kell temetés.
Kisvárda, 2007. november 14. /szerda/