Álmot láttam, vérbe fúlót,
Feketét, füstben gomolygót.
Megnyílt a föld, leszakadt az ég,
Egy kopár szirten ott álltam én.
Robajlott az izzó láva,
Elnyelt volna száját tátva.
Rám borult a csillagos mélység,
Egy angyal kirángatott onnét.
Üszkös hússal csendben fekszem,
Felébredt az alvó testem.
Viselem a másvilág jegyét,
Bántó árnyak belém égették.
Gonosz átok megtelepszik,
Komor szívemnél melegszik.
Eljön midig, mikor nem várom,
A házamból ki nem dobhatom.
Rontja minden pillanatom.
Ha a fényt újra elhagyom,
Ott már nem lesz, aki segítsen,
A csend marad sötét jegyesem.
Debrecen, 2010. június 6.