Szeretném, ha örökké szeretnél,
Minden reggel mellettem ébrednél.
Együtt látnánk a felkelő napot,
Elfelednénk a komor csillagot.
Szeretném, ha nem lennék bilincsben,
Szemeid nem vesznének mélységbe.
Lelkem ezer gyönyörű rózsája
Elhervad lassan a félhomályban.
Szeretném, ha egyszer rád találnék,
Ha benned nem csak egy árvát látnék.
Százszor átélnénk az első napot,
Nem lépnénk át túlvilági kaput.
Szeretném, ha örökké nevetnél,
Belőlem új erőt meríthetnél.
Túlélnénk együtt a világégést,
Hallgatnánk a Fájdalom Zenéjét.
Szeretném, ha örökké élhetnél,
Ha engem végleg elfeledhetnél.
A kereszt oly nehéz a vállamon,
Jobb napokat, drága kis Liliom.
Kisvárda, 2002. április 2. /kedd/ – 2002. április 3. /szerda/