Milyennek látsz, amikor vétkezek?
Ha téged durván vérig sértelek.
Milyen, ha mámorosan beszélek?
Ha szavaimmal az égbe viszlek.
Ami belsőmből néha kiárad,
Nem az, amit mélyebben találhatsz.
Ha nem vagy túl fáradt, és van kedved,
Nyisd fel ma a belső szemeidet.
Ott lent, az édes álmok bugyrában,
Minden lélek egyetlen karmában
Csak rád vár.
Kisvárda, 2003. június 12. /csütörtök/