A tömegben oly egyedül vagyok,
Minden este rémeket álmodok.
Keresem az elveszett életet,
De nem tudom, vele mit nyerhetek.
Átúsznám a tengert is, ha az kell,
Ha valaki szívemnek jól felel.
Feketében várva a másnapot,
Ébren kell tartani az őslángot.
Zápor mossa a kopár hegytetőt,
Orkán űzi az egyetlen felhőt.
Leborulnak a fák színe előtt,
Hallhatja suttogni a vén erdőt.
Kisvárda, 2002. május 16. /csütörtök/