Hűha, most látom csak, hogy milyen fenségesen gyönyörű ez az este.
Az istenek ujjai ismét pompázatos szépséget karcoltak a kifeszült pillanatokra.
S pazar bájjal mosolyog az álomszép káprázat.
Fekete, szelíden hullámzó tenger zárja keretbe a meseszép szigetet.
Hol az, aki kiköt, gyémántszemébe nézhet az élet örök, soha nem múló szépségének.
S maradni akar, csak csodálni, felfedezni ott az ezer meg ezer titkot és kincset.
Hagyni, hogy elragadja őt a magasztos varázs, az angyali tünemény.
Mert ki egyszer látta ezt az ízléses csodát, mást látni már nem kíván.
Hiszen, tündérszép vagy, kedves Alexandra,
s a világon minden szépség,
a Te szépséged
halovány
másolata lehet csupán.
Budapest, 2016. szeptember 8.