Ősi sírok legmélyén,
Csontok őrzik a múltat.
Feledéstől részegen,
Ott lenn, a szentlélek vigad.
Árnyak suhannak most el,
Lelkem is beleremeg.
A gonosz ismeretlen
Éppen engem, mélyre temet.
Hazudik, mint mindenki,
Ő sem tudott szeretni.
Velejéig ő lettem.
Halál után bűnbe estem.
Ne mulass, nem szabadulsz,
Te mindenért meglakolsz.
Nem büntet Isten, majd én,
Szétégek lelked közepén.
Kisvárda, 2002. május 17. /péntek/