Véremmel írom a testedre,
Tűzzel égetem a lelkedbe.
Ha felnyílik szemed előttem,
Rémálmom mindig ott kísértsen.
Ami még megmaradt belőlem,
Téged soha meg ne keressen.
Szálljon rád a temetői köd,
Örökre az legyen börtönöd.
Én vagyok a könny a szemedben,
Én vagyok a rák a testedben.
Én vagyok a fény a lelkedben,
Én vagyok a tőr a kezedben.
A sötét erdő legmélyéről,
Öltöztetve a félelmedtől,
Meglátsz engem, aztán elégsz majd,
Én áttöröm az összes falad.
Bárcsak egyszer majd megértenél,
Bennem új világot keresnél,
Együtt járnánk az ősz táncait,
Viselnénk félelmed ruháit.
Kisvárda, 2002. december 17. /kedd/