Itt állok most sárban, előtted,
Remélem, hogy így is megértesz.
Repülni, repülni, repülni,
Az idő tengerét átúszni.
A vásott maszkod mögött néha
Feltűnik a fájdalom arca.
Ha valaki észre is venné,
Te már másik világban lennél.
De te minden nap elvarázsolsz,
Mert mindig ugyanarról dalolsz.
Vad határok mentén könnyezve,
Jöhet még jó is életembe?
Hogyha ott állna majd előtted,
Soha, soha el ne engedjed.
Vidd el magas, hűs hegyek közé,
Kezére verd szíved bilincsét.
Kisvárda, 2003. február 12. /szerda/