Most ajándékot hoznak, de én nem kértem,
Távoli ismeretlenbe vágyik lelkem.
Megpihennék búskomor fák árnya alatt,
Haldokló csillagok bújtatnák arcomat.
Olyan legyél, mint az éji holdsugár.
Olyan, aki soha nem érhet el mást.
Olyan legyél, mint a mosolygó halál.
Olyan, aki könnyekért énhozzám jár.
Olyan legyél, mint kire vágyik énem.
Olyan, aki sírok közt táncol velem.
Olyan legyél, mint ki egyszer volt nekem.
Olyan, aki csak az éjt szüli bennem.
Áss le nagyon mélyre megkínzott elmédben,
Hozd el nekem a mélyfekete meséket.
A sereged toborozd kárhozottakból,
Ne ismerj meg semmit ebből a világból!
Kisvárda, 2002. december 24. /kedd/