E S T V I L Á G

…mégis eshet örökké…

Fekete sárkány

Megjelent: 2017.10.05. | Írta: Őszfalvy László

Baljós szél vezérel,
A gonosz engem kémlel.
Újabb szolgát keres,
Akit majd megégethet.

Ez a világ nem más,
Ereimen mély vágás.
Két oldal egyaránt,
Nekünk adja igazát.

Kisvárda, 2002. július 14. /vasárnap/

Kategória: Találkoztam az ördöggel | Címke: misztikum, talány, kisvárda

Vers találomra

A sötétségnek kellek
A fémereszen kopog az eső, A talány úgy fojtogat legbelül. Kétségekkel teli minden óra, Tétlenül zuhanok a padlóra.
A maszkabál
Nem akarok olyan világban élni, Hol nem tudok szabadon lélegezni. Mindenkinek van nemes ellenfele, „… aki bárhol, bármikor eltemetne.”
Sötéten
Utolsó erőmmel vonszolom testemet, Magam után húzom kiszáradt lelkemet. Az izzó nap ott fent fejem felett lebeg, Mint egy ősi átok, elkísér engemet.
Senki vagyok
A szemébe néztem utoljára, Elhervadt végleg a szíve rózsája. Nincs arra remény, hogy enyém legyen, Beigazolódott minden félelmem.
Hallgatag magányom
Hallgatag magányom a búskomor árnyékod,Nyomodba szegődött a fekete zarándok,Nem tudsz szenvedésemről, úgy éled életed,Nem figyelsz te rám, pedig ez lesz, mi eltemet.