…mégis eshet örökké…

Kérlek

Adj nekem kegyelmet,
Hogy újra élhessek,
Adj nekem tüzeket,
Hogy újra szeressek.

Hozz el nekem békét,
Hogy ne kelljen félnem,
Hozz nekem egy lelket,
Hogy ne kelljen kérnem.

Ölj meg, kérlek, engem,
Hogy megtisztulhassak,
Támassz fel azután,
Hogy jobbat adhassak.

De addig kerülj el, kérlek,
Hagyd azt, hogy lassan elégjek,
Lesz majd valahol egy világ,
Te leszel, ki engem kíván.

Kisvárda, 2002. július 14. /vasárnap/

Vers találomra
  • Embertelen emberek

    Embertelen emberek, A koldustól elvesznek. Rúgnak is rajta párat.

  • Nekrológ

    Ami lejátszódik, az nem emberi, Valakit ölnek az élet terhei. Egy istenektől kapott kínzó érzés, De hogy szomorú lenne, az tévedés. Az arra tartó út kegyetlen, hideg, Az utolsó gyertya hófehér, fényes.

  • Esti fekete ima

    Kettétörtem a világ gerincét, Az istenem nem lát mást, csak szenvedést. Derékig állok százak könnyében, Itt vagyok most, az őrület kertjében.

  • Végre szabad

    Kínszenvedés már nekem minden szó, Testem a Pokol tüzére való. Nem habozok tovább egy percet sem, Halál Madara vigyél el engem! Ha egy könnycseppet is mersz ejteni, Szíved lelkem démona tépje ki.

  • Sötét istenek

    Mint a holló az égen át, Végigszelem az éjszakát. Átkarol egy furcsa érzés, Különös, hideg érintés.