…mégis eshet örökké…

Szombat este

Kedvem volna szívedben rejtőzni, rajongással szeretni, ölelni és simogatni, csókolni, meghallgatni és vigasztalni, összebújni, ékszered lenni egy héten hét napon és éjszakán, néhány évtizeden keresztül.

Cserébe csak annyi kérek, hogy tiszta kézzel érintsd lelkemet.

Budapest, 2016. június 18.

Vers találomra
  • Az élet alkonya

    Ma megtaláltam a legöregebb fát, Nem kell hát tovább keresgélnem immár. Véget ért utam a démonok földjén, Elfelejtek mindent, ami megtörtént.

  • Én nem félek

    Félek az élettől, félek önmagamtól, Félek a mézédes hangodtól. Félek a fehértől, félek a színektől, Félek a perzselő szemedtől.

  • Tátongó sötétség

    Puha árnyak suhannak át most rajtam, Pedig a szívem régen tűzre dobtam. Azt hiszem, nem mennek el egy ideig, Bárcsak tudnék aludni ezer évig.

  • Álmok kapuja

    Egy lépéssel mindig előttem jár, Megfordul, és gonoszan tekint rám. A rút valóság csillogó képe: Kárhozott lelkem nyálkás teteme.

  • Titkos dallam

    A szemem édes álomra zárul már, Tudom, hogy odaát megint engem vár. Futok, repülök a lila égen át, Egy másik világba érek, hol nincs nyár.