Puha árnyak suhannak át most rajtam,
Pedig a szívem régen tűzre dobtam.
Azt hiszem, nem mennek el egy ideig,
Bárcsak tudnék aludni ezer évig.
Az elrozsdásodott kulcsot nem lelem,
Így nem engedhetem be a fényeket.
Fekete szivárványt csókoltam szépre,
Nem gondoltam én a szelíd mennyekre.
A hegyi utak magányos porában
Felnyögtem a végtelen éjszakában.
Sűrű erdő árnyakat rántott elő,
Ezer lidérc várt rám a lombok felől.
Messzi csillagok megtalálták testem,
Zarándokutakon mentették lelkem.
Végtelen tejutakra szippantottak,
Mindent elvettek, majd a földre dobtak.
Itt fekszem most az ágyamhoz kötözve,
Egyvalami volna segítségemre.
Túlvilági álmokból áradj belém,
Atomokra hullva születnék ismét.
Debrecen, 2008. június 20. – 2008. június 23.