Ma megtaláltam a legöregebb fát,
Nem kell hát tovább keresgélnem immár.
Véget ért utam a démonok földjén,
Elfelejtek mindent, ami megtörtént.
Egy új élet egy új halál is egyben,
Nem szerepelsz többé a terveimben.
Ott leszek, hol szabad a fantázia,
A lényemnek nem kell eltorzulnia.
Legendák éltetik bátor hősünket,
Köd lepi el a vidám temetőket.
A homályból bús, szomorú zene szól,
Ott sír mindig a törött szárnyú holló.
Messzi tájakon az élet titkai,
Nem tudom magam ideát tartani.
Hallom az ősök hangját, engem hívnak,
Talán ők is csak bánatot hordoznak.
Kisvárda, 2003. július 8. /kedd/