Hódolat Lettinek
Gyönyörű rózsák kertjében vagyok,
a legszebbet szakítanám Önnek, örömére, de kezeimet
összekötözi,
megfordulok nehezen, háttal próbálom keresni, hogy Önnek adjam,
de karjaimat hirtelen éles pengével levágja.
Térdre rogyok színe előtt,
piros vérem a rózsákra ömlik,
lábammal próbálok szakítani Önnek egy szálat, de szívből eltöri,
S én annyira akarom, de annyira, már-már sikerül,
majd
hasít újra az éles penge, lassan, de biztosan vágja le lábaimat.
Nem kérek kegyelmet,
fogaimmal próbálom Önnek adni a legszebb szálat,
mely pirosabb, mint valaha,
de számat beragasztja.
Szememből érkező kérdés-vágyat megértvén a penge újra lesújt,
utoljára.
Fekete kezek tálcán kínálják Önnek
szívemet.
Vajon elfogadja, vagy a rózsáért hajol le?
Budapest, 2016. április 2.