Nem szeretem a napot és fényt!
Mert nem hoz el nekem új reményt.
Nem kecsegtet jóval és széppel,
De áltat álnok szenvedéllyel.
Nem szeretlek én már Tégedet!
Mert mormolod hamis igédet.
Nézem szemeid, és megértem,
Miattad lett ezer fekélyem.
Nem szeretem én már az Istent!
Mert elvett belőlem is mindent.
Elhitette velem, hogy adott,
És éntőlem mindent megkapott.
Nem szeretem én már a Gonoszt!
Mert nekem örömöt okozott.
Megmutatta a Csillag fényét,
Majd megtagadta jelenlétét.
Kisvárda, 2002. január 5. /szombat/