…mégis eshet örökké…

letti

Csak a palackban, csak az éjszakában

Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.

Budapest, 2016. január 1.

Vers találomra
  • Szemem

    Izzik a csend, mikor egyedül maradsz, A mélybe hullnak mind a halott madarak. Szürke az ég, álomra hív a sötét, Pillád lezárul, nem látod már a reményt.

  • Negyedíziglen

    Elmondanom olyan nehéz, Hogy a halált várom. Miért? Könyöröghetnék, de minek? Büszkén nézek szembe veled.

  • A sírom

    Meghallják hangjukat, eljön az éj, Átérzik fájdalmam, ez olyan szép. Itt vannak ők, akik megtértek már, Az árva lélek semmire nem vár.

  • Enigma és Rózsa

    Enigma és a gyönyörű Rózsa Elszöktek a pusztító viharban. „Amerre jártok, vigyázok rátok”, Imígy szólt a kövér Hold hozzájuk.

  • A kísérő

    Fázik minden, haldoklik a holló, Eljött most a lelkembe markoló. Int felém, hogy bátran kövessem őt, Hagyjam el azt, ami még ideköt.