Szívből ígérem, senki nem találhat meg.
Vigyázok rád, lesz neked is még
Ünneped!
Érzed majd a karácsonyt, várod a hétvégét,
Te leszel minden, és én leborulok
Eléd.
Szívből ígérem, nem lehet senki másé
A csodás álom, melyet
Belém szerettél.
Könnyedet lecsókolom és kezedet fogom,
Én mindennél jobban
Akarlak a világon!
Szívből ígérem neked, ha elbújsz
Bennem,
Soha nem foglak magadra hagyni téged!
Mert olyan világ vár rád idebent…
Idebent,
Ahol minden csak
Veled együtt lélegezhet.
Minden csak terajtad múlik, de
Tudnod kell,
Ha magamra hagysz, meghal valaki
Bennem.
Húzz magadhoz kérlek, és
Hagyd, hogy csókoljalak,
Hunyd be szemed, adj utat a
Hódolatomnak.
És a tested megnyugodott
Kezeimben.
Kisimult lelked
És
Mosolygott a szemed.
Örültem neked és nyugalmat leltem
Benned.
Magamból egy érzést szívedben elültettem.
Maradjunk még
Egy kicsit
Kettesben, kérlek.
Oly sokat dolgozol, hajtsd ide
Fejedet.
Csorogjanak csak a percek, az időt ne nézd,
Bízd rám most magad,
Engedd, hogy
Öleljelek még.
Tekintetem remegő ajkadra tapad.
Hidd el,
A halálból is élet fakadhat.
Nézz körbe,
Összeomlik végül úgyis minden,
De én
Örök leszek, csókra vágyom
Szüntelen.
Szépen kérlek téged, maradj
Egy percre még,
Csak addig, amíg a cigarettám elég.
Igyunk még egy kis bort,
És beszélj,
Mesélj, kérlek.
Ne érjen ez a gyönyörű éj pont most
Véget.
Olvasd majd el kérlek,
A leveleimet.
Csak neked születnek
Bennem
Százak, ezrek.
Ha millió csillag az égen, és ébren vagy,
Eszembe jutsz, az arcod
Bennem dalra fakad.
Ám, te, mint űzött vad, eltűntél,
A szívemnek semmit el nem hittél,
Azt hitted, álom vagyok csupán,
Neked biztonságot ad a magány,
Hát, úgy folytál ki karjaimból,
Mint a vágy,
Amelyet halálra szorítottak.
Tatabánya, 2012. december 12.