Tudom biztosan, hogy létezel valahol,
Olyan nincsen, hogy nekem senki sem dalol.
Talán te is keresel éppen valakit,
Ki járhatná veled a halál táncait.
Könnyedet innám, a véredben fürödnék,
Én lennék az, aki démonodtól megvéd.
Kéz a kézben, keresztül minden éjszakán,
Együtt lépnénk be az álmaink kapuján.
Milyen isten az, aki nem enged hozzád?
Tiszta szívvel gyaláznám meg a templomát.
Milyen élet az, ami nem veled zajlik?
A sötétben a sikoltásom hallatszik.
De hiába az összes megtervezett vágy,
Tudom, hogy nem láthatom soha az arcát.
Merengek, vajon ő is álmodik néha,
Vár vajon-e egy éjsötét, bús hollóra?
Most már nyugovóra hajtom zúgó fejem,
Végre véget ért ez a mai küzdelem.
Bárcsak örökkön-örökké aludhatnék,
És ott lent, az árnyban rólad álmodhatnék.
Kisvárda, 2003. február 13. /csütörtök/