Istenem, alázattal kérlek téged,
Segíts, vagy taposs el engem már végre.
Ne hagyj kétségben, fetrengek ösztönben,
Lelkem nem bírja ebben a börtönben.
Szállj végre alá, és mutasd jóságod,
Szedj szét, teremts újra, ahogy kívánod.
Részeimből alkoss egy új életet,
Vagy ments meg, és emelj vissza engemet.
Isteni munkád itt nem végezhetem,
Ömlő mocsokban, bűzben és a szennyben.
Ostoba emberek között nap mint nap,
Gyarló jellemük bensőm kifacsarta.
Emelj fel vagy taszíts le, dönts hát végre,
Szert tehetsz a legvadabb ellenségre.
Tudod te, a pokol itt, a földön van,
Adj választ, vagy elpusztítom önmagam.
Debrecen, 2010. február 25.