…mégis eshet örökké…

Hullámsír

Nagy öregek eónokig tanították
Fiaiknak.
Ha misztériumot fejtesz, te adózol
A halálnak.

Falevelek között nyugodva megbúvik
Az ős gonosz.
Szemeidet ne vesd rá a tűzrúnákra,
Fuss, átkozott.
Az értelmeddel fel nem foghatod, ami
Árad alant.
A Sötétség Iszonyatos Hírvivői
Itt lakoznak.
Térkép és látomás soha nem mutatja
Azt a helyet.
Ősi istenek kódolták azt elrejtve,
Ott, tebenned.
Vén szellemek parancsára szörnyű habok
Túsza lettünk.
Határtalan büszkeségünk tenger alá
Csendben merült.
Lassan eltelik a millió éves, mély,
Szürke átok.
De ne higgyétek, hogy alszok, én figyelek,
Mindent látok.
Most árván látlak benneteket ostoba,
Vak emberek.
Gyarlók vagytok, helyet velünk majd egyszer csak
Ti cseréltek!

Debrecen, 2008. május 22. /csütörtök/

Kapcsolódó: A felsőbb faj

Vers találomra
  • Kismadár

    Egymásra vigyázó fém rudak mögül Nézem a Lányt, aki most nekem örül. Várom kezét, ami meleg és puha, Mintha a lágy, nyári erdő ringatna.

  • Minden este meghal valaki

    „Látom benned az összes acsargó hibát, Álnok, csalfa szemedben meg a gerendát. Ne gyere azzal, hogy túl akarod élni, Jobb lesz neked az, ha már nem kell szenvedni.”

  • Agónia

    Rákjárásban élem az életemet, A nosztalgia sohasem engedett. Édes a múlt, még szájamban az íze, Ezért ugrom az éjszakába bele.

  • Eltévedt madarak dala

    Ha létezne a Sátán, Már eljött volna hozzám. Ha létezne az Isten, Már nem maradna csendben.

  • Az ostor csókja

    Isten, ott fenn az égben, hullj hát alá! Te legyél nekem mérgező szivárvány! Zuhanj reám, mint égő feloldozás, Az univerzum legyen végre hazám!