Itt néha szeretnek, ott gyűlölnek,
De hidd el, nem tartozom senkinek.
Szívem még mindig csak egyet akar,
Fesd meg lelkem, majd a föld eltakar.
Láttalak már mások karjaiban,
Elmerültél a hitvány csókokban.
Szemem sírt, fájdalom kelt lelkemben,
Isten életet adott testemnek.
Lehet velem bárki, de nem te vagy,
Börtönben vagyok, téged akarlak.
Ha jó kedvem van, minden szomorú,
Az én hű társam nem más, mint a bú.
Hívlak, habár tudom, hogy nem jöhetsz,
Halott vagy, de álmom téged kerget.
Ha esik és fúj a zord, gyilkos szél,
Ott leszek veled kedvesem, ne félj!
Kisvárda, 2004. január 17. /szombat/