A természet az egyensúlyra törekszik,
Hol hegyeket emel, hol árkokat hasít.
A semmiből erdőt költ szép madarakkal,
De sivatag is kell, szikkadt, vén csontokkal.
Folyókat karcol, sötét barlangokat váj,
Közben rák a testén, segítségért kiált.
A természet az egyensúlyra törekszik,
Ha nem kell majd mosolyognod, kettészakít.
Beléd mar, ha akar, másnak ad szerencsét,
Csak ezért nem tiszteled lüktető lelkét.
Ha majd gonosszá lesz, akkor jön a bősz bál,
Méhedben üvöltő torzszülöttet találsz.
Nyisd fel magad, lásd a szíved, menj biztosra,
Ha nem ismered, könnyen megöl haragja.
Védd magad, ne hagyd az álmodat elveszni,
Lelked a halálig tisztán kell tartani.
Kisvárda, 2007. november 6. /kedd/ – 2007. november 9. /péntek/