Hull a falevél és a könny,
Szembenéz velem a közöny.
Testem lassan elenyészik,
Démonok maguknak kérik.
Szenteltvizet izzadtam ott,
Hol maga a Sátán lakott.
Arcán ezer sötét jóslat,
Mögötte a Halál vágtat.
Nem segített megváltó Fény,
Hiába mormoltam nevét.
Kezemet nyújtottam Felé,
Ő belém égette jelét.
Az enyém lett most már minden,
Minden, mit megkíván szemem.
Lelkem szabadon szárnyalhat,
Szétszórhatom mágiámat.
Menekülj, amíg van időd,
Jön a vég a hegyek felől.
Én örökké itt maradok:
A Labirintus én vagyok!
Kisvárda, 2002. november 7. /csütörtök/