Minden nap és minden éjjel
Szembenézek a veszéllyel.
Ölted bennem a szavakat,
Szültél sátáni hangokat.
Újra és újra próbáltam
Otthont lelni a világban.
Egykoron elbújtam benned,
De nem adtál menedéket.
Örökké mutattad, mily szép,
Ami sosem lehet enyém.
Ősi ösztönöd feltámadt,
Hogy a gyengébbet bánthassad.
De végül messzire mentél,
Szívemből húztam a pengét.
Fegyvered ellened fordult,
Az arcod fénye eltompult.
Kisvárda, 2003. július 6. /vasárnap/