Hogyan lehet ekkora sötétség?
Lapul valami a lelkem mélyén.
Gonosz vigyor van az égett arcán,
Angyali szárnyak megroppant hátán.
Beszél hozzám, ővele kell mennem,
Minden este suttogja énbennem.
Ő egy parazita, fényben búvó,
Nem más, mint az Istent megtagadó.
Vár akár éveket is, ha az kell,
De a végén úgyis mindig ő nyer.
Nem vagyok első, sem az utolsó,
Akiről lemond a Mindenható.
Most is itt van, mozdulatlan, alszik,
Csöndes tüzet rakott, az melegít.
Születik bennem egy őrült vihar,
Aztán legvégül mindenem elhal.
Éppen felnyíltak vörös szemei,
Tekintetét épp reám szegezi.
Csak ne tomboljon, ne legyen mérges,
Eltaposhat engem, mint egy férget.
Kisvárda, 2003. július 7. /hétfő/